Akkor is kertészkedni fogok?? 2. rész
A kis kert nagyon fontos nekem,
ez jelenti a kikapcsolódásomat minden nap. A gyerekeim nevet adtak a
palántáknak, ők is szeretik, fontosnak tartják a kertet. Szép, ápolt,
gondozott a kert. A közös vízből
elfogyasztott mennyiséget kifizetem. Nem zajongok, nem zavarom a lakótársakat.
A közvetlen lakótársakat nem zavarja, sőt ők is szeretnének részt venni benne.
Azt tanácsolták, gyűjtsünk
aláírásokat. Több, mint 130 lakás van a házunkban. Szomszédom nyakába vette a
házat, én csak a lépcsőházat, mert többre nem futotta időmből.
Levelet írtam,
melyben kértem a lakókat, adják hozzájárulásukat, hogy idén megmaradhasson a
kert, és a komposztáló, melyet szintén tilt a határozat. Kb. hetven család
aláírta, mely több, mint a valódi lakók több, mint 50%-a. (szemben a
közgyűlésen jelen levő mintegy 15 családdal, akik közül a többség megszavazta,
hogy ne lehessen haszonnövényeket ültetni a belső udvarba.). Boldogok voltunk,
mert számunkra ez a sok aláírás azt bizonyította, a lakótársakat nem zavarja a
kis kert.
Szomszédom írásban kérte a közös képviselőt, szavaztassa meg újra az
ominózus napirendi pontot a lakókkal, beadta az aláírt íveket. Mindez nem volt
elegendő, meggyőző a közös képviselő számára, hisz levelet kaptunk az
önkormányzattól, birtokvédelmi eljárást indított ellenünk. Ismét alig hittem a
szememnek. Miért? Ki kérte őt, hogy a lakók többségének írásos
vélemény-nyilvánítása ellenére eljárást indítson ellenünk birtokháborítás
miatt?
Még mindig azt gondoltam, nem
lehet baja a kertnek. Lemértem az egész udvart, kiderült, hogy kis híján 2500
nm! Az általam rendbe tett terület legfeljebb 25 nm, melyből „haszonnövény”
néhány nm-en található.
Kiszámoltam a tulajdoni hányadunkra eső közös
használatú területrész nagyságát, kb. ezt a számot kaptam. Alaposan átnéztem a
ház alapító okiratát, szmsz-ét, házirendjét, a társasházi törvényt. Úgy
találtam, semelyikkel nem ütközik az, amit tettem. Azt olvastam bennünk, hogy
minden lakó használhatja a közös területeket a többi lakó zavarása nélkül, a
„jó gazda gondosságával”. Ez stimmelt. Körbefotóztam több alkalommal a belső
udvart, sőt a házunkat kívülről is. A fotók is bizonyítják, milyen elhanyagolt
az udvar, a padok mennek tönkre, a homokozót benőtte a gaz, néhány szomszéd a
szemetet az ablakon dobja ki (be) az udvarba.
A járdából nő ki a fű, a gaz, a
növények egy része megy tönkre. Az udvar bejáratánál emberi ürülék, melyre a
legyek ellen homokot szórtam, mert nagyon zavart a látvány és a szag. Ez nem
számít. Sem az elhanyagoltság, sem a szemetelés. De a szépítés igen. Mert ehető
termésű növény is van a dísznövények között. Mert jó ránézni, mert valaki
örömét leli benne.
Kis izgalommal, de azért
bizakodóan mentem családilag az önkormányzathoz az eljárás lefolytatásához
szükséges meghallgatásra. Ott azonban ismét csalódnom kellett. Hiába a sok
fotó, az aláírások, a dokumentumok.. semmi nem számít, csak az a határozat…. Az
önkormányzat munkatársa szerint azt kellett volna megtámadnunk. Nem tettük,
mert más tanácsokat kaptunk: méltányossági kérelem, aláírásgyűjtés, kérelem az
újbóli szavazásra.
Ezekkel szépen eltelt az idő. A határozat ellen pedig már
nem lehet mit tenni. Még fordulhatnánk a jegyzőhöz, ha a közös képviselővel
szemben elégedetlenségünket szeretnénk kifejezni. Fordulhatnánk bírósághoz is,
de a birtokvédelmi eljárás végzése ellen fellebbezni nem lehetséges. 3 napunk maradt
megszüntetni a birtokháborítást.
BIRTOKHÁBORÍTÁST! ?
Minden jóérzésű ember
hitetlenkedve fogadja a történteket, mégis megesett, mégis ki kellett szednünk
a „haszonnövényeket”, megszüntetni a komposztálót, mert bíróságra már nem
szeretnénk járni.
Sok könnyet hullattam, mai napig
értetlenül állok az emberi rosszindulat és butaság előtt, magányra, kertre,
kertes házra vágyom, mert amikor ki kellett szedni a növényeket, azt éreztem,
hogy mint Berzsián, a költő, egy időre szakítok az emberiséggel…
Rózner Klára
Akkor is kertészkedni fogok?? 1. rész
A tavalyi „sikertörténetet”
olvasva elszomorodom. Tavaly, amikor írtam,
olyan lelkes voltam, boldog, elégedett, hogy társasházunkban milyen
fantasztikus élményben lehetett részünk a gyerekekkel. Hát idén is folytatódtak
az élmények, de másként.
Tavasszal, a tavalyi év sikerén
felbuzdulva újra rendbe tettük a kis kertet, magokat szereztünk be, a tavalyról
megszedetteket földbe tettük, tervezgettünk, örültünk. Új virágok, palánták
kerültek először magként az erkélyre, majd a jó idő beköszöntével a földbe.
Fa-szeletekből helyes kis utat is készítettünk, mely az épp kibújó zöldek, és a
tavasszal virágzó pünkösdi rózsa mellett nagyon látványos képet mutatott.
Komposztálót készítettük raklapokból és deszkákból a gyerekekkel, hogy
a kiszedett gazokat ne kelljen a kukába dobni.
Nagy meglepetésemre és örömömre
két szomszéd család is csatlakozott szenvedélyemhez, és egy gazos, elhanyagolt
területet, kicsit odébb az általam gondozottól – rendbe tettek.
Nagy munka
volt, mesélték, a föld tele borostyán gyökérrel, tarackkal, szeméttel, vasbeton
darabokkal. Felkészítették a földet, és palántákat ültetek, precízen,
megtervezetten. Az én eklektikus, kicsit vadregényes gondozottam mellett
hasonló látványt keltett, mint az osztrák-magyar határon állva a két ország…
Közösségi kertünk kezdeményezése
az önkormányzatnál sajnos még mindig nem talált támogató szívekre, így
kertészkedési vágyam ismét az udvarban tudtam kibontakoztatni.
Az udvarunkban
egyébként nem történt semmi fejlesztés, rendrakás tavaly óta, szomorú látni,
hogy a bokrok, növények vadulnak el, a padok mennek tönkre, az udvar képe egyre
kevésbé rendezett.
Valaha napvédő is volt a homokozó felett.
A bokrok benőtték a padokat.
Ha véletlenül nem látszana a képen, akkor tájékoztatásként: az ablakon rendszeresen kidobált banánhéjjak különböző rothadási állapotát mutatja a belső udvar egy bizonyos része...
Cica-wc lett a kis homokozóból... :(
Májusban közgyűlést hívott össze
a közös képviselő. A napirendi pontok között szerepelt a belső udvar, a kert
használata is. Még soha nem voltam ilyen gyűlésen (férjem szokott elmenni) de
most megszólítva éreztem magam és elmentem.
Nem számítottam arra a negatív
hozzáállásra, amivel találkoztam a napirendi pont tárgyalásakor. Elmeséltem
örömömet és a kis kert tavalyi történetét röviden, ennek ellenére az a
határozat született, miszerint tilos haszonnövényeket ültetni a kertbe, csakis
virágokat lehet (a gondnokkal egyeztetve). A komposztáló is tilos.
Alig hittem a szememnek,
fülemnek, nem sikerült meggyőznöm a jelenlevő kb. 15 ember (meghatalmazásokkal
a kezükben) többségét arról, hogy a kert, a belső udvar szépítése és használata
(a költségek: víz) térítése mellett ártalmatlan sőt nagyon is pozitív dolog.
Nagyon kiakadtam a történteken.
Kb. egy hét eltelt, mire felhívtam a közös képviselőt, hogy mit tehetek a szép
kis kert védelmében. (még a határozat kihirdetése előtt voltunk) Azt javasolta
, hogy adjak be méltányossági kérelmet, melyben leírom, hogy idénre szeretném
kérni a türelmet, hogy a beültetett növények maradhassanak, jövőre pedig
elfogadom, amit a többség határoz. Az szb. (számvizsgáló bizottság) tagokkal egyezteti és elfogadják kérelmemet.
Be is adtam a kérelmemet, hisz
bíztatott, hogy pozitív elbírálásban lesz részem. Szintén eltelt egy hét, még
nem érkezett válasz a kérelmemre, amikor felhívtam, hogy mire számíthatok.
Közölte, hogy el kellett utasítania. Azt
mondta, azért, mert ez egy határozat, amit végre kell hajtatnia, nem tehet
engedményt, bármennyire is sajnálja. Megkérdeztem, hogy mire számíthatok. Azt
mondta, hogy írásban fog figyelmeztetni, hogy szüntessem meg a kertet. Ha ennek
nem teszek eleget, jogi útra tereli az ügyet.
Ismét alig hittem a fülemnek.
Jogi útra? Néhány palánta miatt? A kis kert miatt, ami a belső udvarunk szinte
legszebb része.. ? Beszélgettünk a szomszédommal, hogy mitévők legyünk, ők is
megkérdeztek több embert, milyen lehetőségeink vannak? Hogy tudnánk meggyőzni a
lakótársakat, hogy tudnánk elkerülni a büntetést és megtartani kis
növényeinket?
Adventi ünneplés és adományozás 2013. december 21-én délután
Szombaton délután, a téli napforduló napján 3 és 4 óra között a lakótelep fenyőfájánál
és a buszmegállóban mosolygó SZÉP NAPOT! ablaknál várunk benneteket a JÓSZOMSZÉDOK EGYESÜLET tagjaival egy kis karácsonyozásra. Ismerkedünk, lesz süti és forró tea, és Táborosi Kata felhívására adományokat gyűjtünk a lakótelep melletti kiserdőben élő hajléktalan párnak. Kata a Facebook oldalon tette közzé kérését:
Ma beszéltem Kata apukájával is, aki elmesélte, hogy régóta kapcsolatban állnak a párral, amiben tudják segítik őket, de a hideg és a tél beállta súlyosabb terheket ró a hajléktalan párra és kutyáikra, mint a kegyesebb jó idő.
Kérünk benneteket, hogy lehetőségeitekhez mérten járuljatok hozzá ennek a hajléktalan pár karácsonyának szebbé tételéhez. Az összegyűlt adományokat Kata és a szülei juttatják el címzetteknek.
Tudjátok, segíteni öröm! És nem csak Advent idején.
Kiskert a panel udvarán
Őszintén remélem, hogy Klári beszámolójának végén már most elkezditek tervezgetni a jövő tavaszi ültetés tervét a saját házatok udvarában addig is, amíg megvalósul a lakótelepen is egy Közösségi Kert. ;) Szívmelengető olvasmány és tanulságos. Követni lehet..., sőt érdemes! ;)
Akkor is kertészkedni fogok…
Tavaly ősszel, télen, nagyon
belelkesültem egy Soroksár újtelepi közösségi kert lehetőségén. Közösségi
kert-koordinátor képzésre is elmentem (nem bántam meg, sőt!) hogy a hozzám
hasonló, sőt még talán nálam is elszántabb, lelkesebb barátaimmal, Jószomszédaimmal
J segíthessem
a kert megvalósulását. Ideális helyen lakunk, város szélén, „zöldben”, mégsem
sikerült.. Majd talán jövőre!
Engem nem hagyott nyugodni a
kertészkedés gondolata, ezért amikor megláttam, hogy társasházunk belső udvarát
rendezi a gondnok és segítői, elszántam magam. Kiderült, hogy pont az ablakunk
alatt lévő, több, mint 10 éve borostyánnal befutott talajt megtisztítják, de nem terveznek a területtel semmit. Kapva az alkalmon, kértem a gondnokot, hogy
hadd ültessem be növényekkel. Nem bánta. Lelkes és boldog lettem, hogy földet
kaptam, mert a korábbi próbálkozásaim a ház előtti kis virágoskerttel mindig
elkeseredésbe fulladtak: szeméttel telidobálták, letaposták, a kutyák
sorozatosan illemhelynek használták, sőt volt, amikor a frissen ültetett
virágokat ellopták. Nem sok kedvem maradt a kis virágoskerthez ezután. (Azért
továbbra is igyekszem gondozni, de a lelkesedés… elszállt)
Itt volt tehát kora tavasszal egy
frissen megtisztított föld, pont az orrunk (ablakunk) alatt. Kánaán!
Gyermekeimmel nekifogtunk, hogy még aprólékosabban megtisztítsuk, mert az
látszott, hogy bizony a régi öreg gyökerek, a nagy túlélő borostyán, és a közte
búvó tarack vissza akarja hódítani a területet. Nagyokat nevettünk, ahogy a
srácok a gyökereket tépve sorra fenékre estek, de mennyire élvezték! Aztán
felástuk a földet, és vártuk a jobb időt. Közben tervezgettem, hogy mit is
lehetne beültetni. Elhatároztam, hogy nem fogok rá igazán költeni, hisz nem
tudom, megmarad-e bármi ebben a földben, vajon a ház lakói mit szólnak hozzá,
nem jön-e mégis valaki , aki mondjuk elkezdi füvesíteni, vagy későbbre
gondolva, a termést a sok lakó, utcáról be-bekukucskáló vajon nem tapossa, legeli-e
le, mielőtt mi megkóstolhatnánk… Olyan növények jöttek így szóba, aminek be
tudtam szerezni a magját – pénz nélkül. Volt otthon előző évből megszedett
tökmag, kukorica, volt hagyma, fokhagyma, virágmagok az út széléről, vidéki
mamáék kertjéből torma, csicsóka, fűszernövények, kövirózsa. Elültetgettük a
gyerekekkel.
Aztán kaptam dísz-napraforgó magot, póréhagyma magot, virágmagokat,
hirtelen ötlettől vezérelve csírázó krumplit dugtunk a földbe.
Amikor az udvarban voltunk,
mindig megkérdezték a kedves szomszédok: mi történik itt? A Korsós család
csatlakozott a kertészkedéshez, sok-sok paradicsom magot ültettek a gyerekeik.
Közben vettem karalábé és bimbóskel palántát, azok is a földbe kerültek, sőt
Verőcéről, a szüleim kertjéből virágos bokor, nád, sziklakerti növények.
Kövekkel szépen kiraktuk a kert szélét, a gyerekek utat is készítettek.
Izgatottan vártuk a növények kibújását, öntöztük, gazoltuk a kezdeti
időszakban, hogy megmaradjanak a növények.
Nem kelt ki minden, de ami igen,
annak borzasztóan örültünk. Én minden nap megnéztem, mi történt: „A gazda szeme
hizlalja a jószágot” - hátha itt is beválik. Öröm volt, és ma is öröm minden
alkalommal ránézni, és bemenni a kis kertbe.
Mert bár már ősz van, még mindig
találni termést. Na de nem beszéltem a
nyárról. Szépen zöldült a kert, hatalmasra nőtt a csicsók, felnőtt férfi
magasságúra,
gyönyörű harsogó színű,
vastag levelei lettek a tormának,
erősödött a paradicsom, szét is kellett
ültetni, karózni, kötözni – kiderült, hogy többféle fajta van közte. Elkezdett
nőni a kukorica – de ő hamar megállt a növésben, törpe maradt, viszont a
sütőtök hatalmas területet befutott, és gyönyörű virágai után aranyos kis körte
formájú tököket kezdett nevelni. Ez lett a legszembetűnőbb növény talán a
kiskertben (na jó, a csicsóka is, meg nyár végére a paradicsom), magasan lakó
szomszédok is megszólítottak, hogy mi fut odalent a kertben?
Lelkes szomszédaim a negyedik
emeletről a forró nyári hetek alatt
lelkesen segítettek öntözni, Korsósék is meg-megszeretgették, ha kellett,
kötözték a paradicsom növénykéket.
Augusztusban aztán a paradicsom
elkezdte ontani a finomabbnál finomabb kis gömböcskéket és körtécskéket,
merthogy az egyik fajta élénk sárga, pici, nagyon finom édes paradicsom volt!
A karalábék sajnos törpék
maradtak, de nem vicceltek meg annyira, mint a krumpli, aminek óriási zöldje
megtévesztett. Arra gondoltam, hogy bizonyára jól bevacsorázhatunk a termésből,
amikor egyik délután a gyerekekkel nagy zacskóval és ásóval felszerelkezve
elindultunk betakarítani… hatalmas területet felástam, mire rájöttem, hogy
mindössze a gyökéren levő 3 kisujjkörömnyi gubics a burgonya termésünk… Ezt
azóta emlegetjük és nevetünk rajta… megérte!
Itt az ősz, a kert gyönyörű,
hamarosan leszedhetjük a sütőtököket, nagyon kíváncsi vagyok a csicsókára,
remélem nem lesz rokonához hasonlóan tréfás, megtévesztő a nagy zöldje… J
A fűszernövények: tárkony,
többféle menta, oregano, bazsalikom, citromfű gyönyörű, a tök még ontja
csodálatos sárga virágait, a csillagvirág és a kukacvirág mellett most még szebb
a kert, mint tavasszal vagy nyáron.
Semmit nem loptak el, senki nem
bántotta a növényeket, úgy érzem, hogy senkit nem zavart, sőt sokan örömüket
fejezték ki a kis kert miatt.
Jövőre folytatom, remélem lesz,
aki csatlakozik hozzám, hozzánk, mert hely van bőven!
Rózner KLára
Kert az erkélyen
Tudom, a kert-szezonnak lassan vége, de szeretnék megmutatni egy lehetőséget azoknak, akiknek "csak" erkélyük van. Mert ott is lehet kertészkedni, nem is akárhogy!
Az erkélykert megvalósításánál a
kiinduló ötletünk az volt, hogy szerettük volna az erkélyt is otthonosabbá,
kuckósabbá varázsolni.
Mivel a rendelkezésre álló terület nem volt túl nagy,
mindenféleképpen a korlátra akasztható balkonládák tűntek a legmegfelelőbb
megoldásnak. Elsősorban a mindennapokban használható fűszernövények
termesztését szerettük volna megvalósítani, melyek nem csak szép látványt
nyújtanak, hanem az ételek készítéséhez is friss fűszer alapanyagokat
biztosítanak számunkra. Egy közeli kertészetben vásároltunk jó minőségű földet,
majd összeválogattunk néhány növénypalántát.
Vásároltunk néhány tégely
kakukkfű, bazsalikom, babér, borsikafű, rozmaring, snidling, menta valamint
földieper tövet. Annak érdekében, hogy a nővényeink jól érezzék magukat új
helyükön, kerestünk, majd kis szerencsével találtunk is egy kertész hölgyet,
aki örömmel segített nekünk a növények elhelyezésében. Az ültetés után már csak
várnunk kellett, hogy növényeink fejlődjenek. A locsoláson kívül más törődést
nem igényeltek és nagyon szépen fejlődött minden palántánk.
Végül tökéletesen
sikerült kiskert. Nagy izgalommal kóstoltuk meg az első eperszemet, és nagyon
büszkék voltunk, hogy a receptekhez szükséges fűszernövényeket frissen, a saját
kertünkből szedhetjük az ételhez.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés